2012. június 15., péntek

Szamba napló - 1. rész

(Lakatos Csilla, Szamba ideiglenes befogadójának írása)


Helló, Szamba vagyok, 5 hónapos német dog-német vizsla keverék kisfiú.
2012. június 8-a van.

2 hét telt el, mióta utcáról-kórházból új ’naccsaládomhoz’ kerültem.
Nem volt eseménytelen ez a 2 hét, megpróbálom időrendben összefoglalni.

Május 25, Így érkeztem… 
Szamba első estéje
Megérkeztem késő este, féltem, remegtem, fájtam…de reméltem.
Hittem a jobb sorsban, az utca után, a kórház után…egy jó életben…és az  EMBERBEN.
Bíztam benne, hogy igen, végre lesz egy hely, ahol szeretnek, ahol törődnek, ahol boldog kutya lehetek.







Népes a falka, vannak itt kicsik, kisebbek és még kisebbek, és nagyok, valamint nagyobbak, nagyságrendben:

Tipli-Rose  

Tipli-Rose: Ördögi kis angyal…ez itt az angyali arca, ami csak alvás közben mutatkozik meg :)











Milli

A ház Úrnője, magasabb rendű származását hirdeti szüntelen










Cicúr

A „kandúr” aki nagy termete ellenére szemernyi harciasságot sem mutatott felém soha.










A kép magáért beszél, őrült, játékmán, gyönyörű lányka!
Nana













Quimby

Szintén nem komplett, felszabadult démoni tekintetű, nagyra nőtt bohóclány!












Ideiglenes befogadóm, így mondják az emberek, kedvesen, türelmesen, szeretettel várt,
És eme népes társaság is megértően viszonyult hozzám.
Mintha érezték volna, csak egy talpalatnyi helyet, ha kaphatok, csak egy korty vizet, és falat kenyeret, ha nyelhetek, én csendben és visszafogottan, boldog leszek!

Quimby méreget, Nana szerint UFO vagyok, mert nincs kutyaszagom, előnye, hogy enyém az egész kéró…a srácok a ház oldalában fekszenek.

 
Május 26.

Ébredés, gyógyszerezés, kaja….KAJA!! Hú de éhes vagyok.
Szamba: Én, még mindig UFO :)

Május 27.

Pórázra vesznek, nem tetszik ez nekem, a többiek nyugodtak…mi baj lehet, csak szólnának…mi ez egy mező? EGY MEZŐ???
Csak nem? FUTHATOK! Jajj, de szép is az élet!
Hé srácok, várjatok, ne rohanjatok ennyire, hú a lábam összeakad!

És a varázsszó: LABDA
Az ám! Ez nagyon jó játék, Te eldobod, én visszahozom, de előtte egy kis kört még teszek.
Dobd már…ja, hogy üljek le és várjak…ha így akarod…naná, hogy megteszem…csak dobd már! Végre!

A hétköznapok a kertben játékkal, henyéléssel, birkózással, szaglászással telnek és várjuk a gazdit, nagyon-nagyon, mert utána mehetünk a MEZŐRE, oda, ahol a madarak szállnak, és patak folyik, és magas a fű, és lehet FUTNI, és szaglászni, meg sok kutyával ismerkedni, és ha hív a gazdi én persze megyek, mert az jó Nekem, mert megsimít és azt nagyon szeretem. Meg kapok falatkát és sok-sok dicséretet!


Június 4.

Társaimmal, mondhatom barátaimmal:

Szamba és barátai
 
Csilla, a befogadóm azt mondja, gyorsan tanulok, én pedig örömmel okozok örömet neki, hiszen ez számomra is olyan jó érzés!
Valakihez tartozni, valakihez, aki bízik bennem és akiben bízhatok…azt hiszem, ez a legnagyobb csoda az életben…még olyan kicsi vagyok, nem is értem, miért, de teljes szívemből és  lelkemből, megmagyarázhatatlanul, így érzem.







És ami 2 hét alatt történt velem…itt láthatod: