Ismerjük meg Pepét!

Mielőtt megpróbálnám összefoglalni az eddigi tapasztalataimat, kapcsolatunkat Pepével, előtte annyit hadd mondjak el, hogy Pepe az első ideiglenesen befogadott kutyám (na jó, Anselmo is volt itt 2 napot :)), szóval mondhatni nem sok tapasztalattal vágtunk bele. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni mert ez egyáltalán nem ok arra, hogy még csak meg se próbáljuk, még akkor is, ha már az elején tudtunk Pepe egyetlen nehézségéről: a más kutyákkal való rossz kapcsolatáról.

De előre szóltak nekünk, és ahogy olvasgattam Pepe facebook-os oldalát, ott is mindenhol fel volt tüntetve ez az információ, tehát így is készültünk. Ezt is azért emelem ki itt az elején, mert tudom, hogy sok kutyát azért adnak vissza mert olyan problémák voltak vele, amit már ELŐRE amúgy is lehet tudni. Nahát! Ez a mi esetünkben annyit tesz, hogy az elején el kellett hessegetni a képet, hogy Pepe majd a többi kutyával szelek szárnyán repülhet gondtalanul, de ki tudja, talán majd egyszer...

Szóval Pepe S.O.S gyorsasággal került hozzánk, az első találkozásnál sem volt túl izgatott, a lakást hamar körbeszaglászta és már le is huppant a takarójára (akkor még a földön...)

Először akkor talán kezdjük is Pepe bemutatását házon belül: az első nap amikor otthon maradt egyedül nagy lutri volt mindenkinek, vajon milyen állapotokra fogunk hazaérni? 

Egyetlen meglepetés mindössze annyi volt, hogy Pepe erősebbnek bizonyult a régi nappali ajtónál, ezért mire hazaértünk a királyság új székhelye felkerült a kanapéra és azóta is onnan figyeli királysága történéseit. No ennyit arról, hogy kutya nem megy a kanapéra, de sebaj, mert ezen kívül a lakásban még egy porszem, egy elhagyott zokni (a zoknikra még visszatérek :)) sem lett arrébb rakva, váó! Így hamar kiderült, hogy Pepe eszméletlen jól viselkedik a lakásban és kevesebb, mint 2 hét alatt teljesen(!) leszokott az ugatásról is, habár a szomszédos információk alapján addig is maximum 10-12 percet ugatott.

Ahogy teltek a napok, Pepe is élénkebb lett és olyan csínyeket próbált elkövetni mint: nesztelenül kiemelni egy papírzsebkendőt a szemetesből és elcsenni a letett zoknit, a hadi károk 1,5 hónap alatt, mióta Pepe itt van:

- kb 5db kettétépett zsebkendő

- 2 db - a sarkánál kirágott zokni

De akkor vajon, mit csinálhat amíg egyedül van itthon? Szegény biztos unatkozik kicsit... Jelentem Pepe erre kitalált egy tökéletesen működő, új és innovatív stratégiát: ALSZIK!

A nap 24 órájából kb 20-at. Nem viccelek! Most már ott tartunk, hogy amikor látja, hogy indulni készülünk sem kel fel a kanapéról, és amikor hazaérkezünk sem mindig teszi meg azt a kb 30 cm-es szintkülönbséget, amíg le kellene csúszni onnan, meg még vissza is kellene mászni, persze megértem... (erről még a velünk való kapcsolata résznél írok)

Két mély alvásperiódus között szoktunk még azért játszani is, abba nagyon belejön, szeret játszani, labdázni, birkózni, de 10-15 perc után egyszer csak mintha lelőnék, elterül, a labda elgurul, a játék kiesik a szájából és zzZZzzzZZ tovább..:)

Remélem ennyiből már kiderült, hogy Pepe és a lakásban tarthatóság természetesen összetartozó fogalmak!

Akkor menjünk el sétálni, és térképezzük fel Pepe lelkének sötétebb bugyrait!

A sétákat mindig várja, szambázik a csóválástól az egész háta! Mivel Budapest belvárosában lakunk ezért nincs olyan séta amikor ne találkoznánk más kutyákkal, ezért már az első alkalommal látszott, hogy tényleg vannak bajok az ismerkedéssel, így néz ki egy találkozás:

1. Pepe kiszúrja, csóvál, csóvál, csóvál

2. Pepe szaglászik

3. Pepe éktelenül ugat, ugrál és néha odakap

4. Pepét elviszik

Emiatt sajnos sokáig a kutyafuttatóban is csak egyedül lehetett, a sétáknál is kommandózni kell vele kicsit, de semmi komoly problémánk nem volt még! Egyébként szépen sétál, néha kicsit húz, de hamar elfárad (kb 45-50 perces séta után), olyankor már csak battyog az ember háta mögött.

Réka fényképes beszámolót küldött Pepe ismerkedési szokásairól

Visszatérve a fő problémára: mit lehet csinálni? Ez ugye így nem jó módszer, hogy kerülgetni kell minden kutyás helyet és Pepe is szeretne ismerkedni, csak a módszere nem túl elegáns és kifinomult na...Itt azért fontos megemlíteni, hogy Pepe már 8 éves, életét eddig kerti kutyaként élte, valószínűleg nem is volt nagyon szocializálva más kutyákkal, ezenkívül az egyedül töltött fél év is rátett még egy lapáttal arra, hogy saját elképzelései szerint cselekedjen.

Olyan néha mintha egy zsémbes idős urat szeretnénk pörgős társaságba bevezetni, Pepe maga Mr. Darcy! Nem tud ismerkedni, mindenkinek sértő és vad megjegyzéseket tesz, oda nem illő a viselkedése, a többiek kerülik és nem szánnak időt arra, hogy igazán megismerjék..Pedig Ő igazán nagyon szeretne közelebb kerülni másokhoz, csak olyan "elefánt a porcelánboltban" az egész viselkedése..

És itt már meg kell említenem Henit is, aki a többi Futrinkás kutya trenírozása mellett/után velem és Pepével is foglalkozott, tanácsokat adott, amit itt is nagyon szépen köszönünk!

Heni a találkozókra mindig hozta valamelyik saját kutyáját is, akikkel láss csodát - a szokásos elefánt köszöntés után - Pepe összeismerkedett, együtt sétált velük, semmi veszedelmes dolgot nem művelt, juhuu! Az viszont kiderült, hogy Pepe extrém stabil idegrendszerű, semmi nem tud félelmet kelteni benne, amivel nevelni lehetne.

Ezért első körben megpróbáltunk a jól bevált jutalomfalatokra alapozni, vagyis, hogy Pepe figyelmét mindig ezzel kell lekötni, amíg másik kutya van a közelben, ezzel kell jutalmazni ha jól csinál valamit stb. Aha, ha az úgy lett volna! Amíg még kicsi kolbászdarabok voltak nálam addig még működött, de a "sima" tápra annyi volt a válasza, hogy: " Komolyan? Ezzel? Hah!"

Úgyhogy a jutalomfalatos megoldás sem hozott teljes sikert, pedig már az összes kabátom összes zsebében annyi kaja volt, hogy jól lakna a kerület összes kutyája. :)

És persze egy kutyafuttatóba még mindig nem lehetett bevinni, de így még az utcán sem ismerkedett vele senki szívesen.

Jött a következő tortúra: a szájkosár juhé! Na azt vajon, hogy fogjuk megszerettetni vele? Olvastam össze vissza, mindenfelé, hogy megtaláljam a tuti módszert, de nem kellett annyira sietni, mivel a létező összes szájkosár rossz volt a fejére, (az a gyönyörű, összevissza arányokkal rendelkező keverék feje) :) kecses mozdulattal leszedte az összeset, sebaj!

Szerencsére megoldottuk ezt is, és gyönyörű új, bőr szájkosárral kezdtünk ismerkedni. Az első pár alkalommal csak játszottunk vele, nem erőltettem, kb 1 hét után már az utcára is abban mentünk. A séta első 5 percében még próbálja leszedni, de azután már nagyon szépen sétál benne, azt hiszem ez igazi siker! (Kezdő kutyatartó-Problámás kutya 1-0)

Még csak 2 hét telt el így, de már vannak apró sikerek, szépen lassan a maga tempójában haladunk, próbálunk minél többet ismerkedni, közeledni másokhoz.

Az igaz, hogy sokszor nem egyszerű, sokszor már én is türelmetlen vagyok, bosszant, hogy nem megy neki, de aztán mégiscsak sikerül, ha nem, akkor majd legközelebb és az ember örül, mert ezzel is közelebb kerülünk a célunkhoz, örömet okoztunk a kutyának is és mi magunk is tanulunk. (Azért nem csak a kutya a problémás mindig, ugye?)

Pepe igenis tud tanulni és változni, de türelem, türelem, türelem kell hozzá és következetesség! Aki azt hiszi, hogy ilyennek születni kell, annak elárulom, hogy 22 éves vagyok, következetes nevelést még nem igen volt alkalmam kipróbálni, de van látható eredménye az én munkámnak is, aminek nagyon örülök. Saját magam is jobban érzem tőle, jó érzés, hogy a kutyával közösen sikerült elérnünk valamit.

Innen pedig szeretnék áttérni Pepe és az én kapcsolatomra:

Pepe nem egy öleb, nem egy bújós, lelkizős kutya. Valakinek ilyen kutya kell, valakinek nem. Pepe nagyon értékeli és hálás az ételért, a játékért, a simogatásért, a kanapéért és a takarójáért, de csak a maga módján. Néha megnézi mit csinál az ember a lakásban, vagy fél szemmel figyel és odakuporodik mellém, ha leülök a kanapéra. De nem mászik az ölembe, ritkán hajtja a fejét a lábamra, nem mindig néz a szemembe, ha hozzá beszélek, úgy általánosságban nem igazán jön lázba semmitől. Megint azt emelném ki, hogy Pepe már idős, ő ilyen. Nem érdekli annyira ha elmegyünk, vagy ha hazajövünk, magában konstatálja, hogy oké, de nincsen ugrálás, esetleg egy kis csóválás, azután vissza a kanapéra és mehet minden tovább a maga útján. 

Pepe a saját világában él, az embereket kivétel nélkül (gyerek, idegen, idős ember) elviseli, senkit nem bánt, de szerintem csak hosszú idő múltán tud valakihez igazán kötődni.

(Pepe ideiglenes befogadója, Réka írása.)

Egy majdnem fuvar története...

Ez a bejegyzés azért született, hogy bemutassuk, hogy egy kutya átvételében mennyi munka, engergia és szervezés van. Az utóbbi hetekben többször is előfordult, hogy mindezt potyára szerveztük meg egy-egy kutyának.

A hét elején segítségkérő levelet kaptunk egy fiatal, 10 hónapos, csíkos, német dog kannal kapcsolatban. A tulajdonos szerint csontgyengesége van, és sürgősen hozzuk el, mert a kutya kint van, nincs kutyaháza és nagyon fázik. Egyeztetés elindult, mindenki azon gondolkodott, hogy hova helyezzük el ilyen gyorsan. Ide tartozik, hogy Tárnokon melyik kennelbe tudjuk őt elhelyzni, melyik nap tudjuk elhozni, ki lesz a fuvaros, az autóba tankolni kell, autópályamatricát venni, visszafelé a kutyával bemenni az állatorvoshoz...stb. Sikerült hamar megoldani a problémát, megírtam a tulajdonosnak, hogy szombaton megyünk is a kutyáért. Igaz, hogy munkanap volt, de ezt is megoldottuk - jóval korábban bementem dolgozni, hogy időben eljöhessek. Így sikerült kora délután elindulni Zamárdi környékére. Indulás előtt felhívtam a tulajdonost, hogy kb másfél óra múlva ott vagyunk. Rendben van, nagyon várjuk önöket - hangzott a válasz a telefonba. Tehát akkor útra fel, tankolás, matrica megvétele. Majd 1 óra múlva csörgött a telefonom, a tulajdonos hívott, hogy nem tudja merre járunk, de forduljunk vissza, mert inkább másnak adja oda a kutyát. Megkérdeztem a hölgytől, hogy jól átgondolták-e a döntést, és olyan helyre kerül a kutya, ahol jó dolga lesz? Őszintén elmondtam azt is, hogy nagyon nem örülök ennek a hírnek, hisz feleslegesen intéztünk el mindent.
Rettentően elkeserítő, hogy emberek, akik megkeresnek minket, segítséget kérnek, azzal nem törődnek, hogy nekünk ez időbe, energiába és nem utolsó sorban pénzbe kerül! Ezt az időt eltölthettük volna más kutya segítésére is.
A másik helyzet ugyanez volt...csak akkor Pécsre indult az egyik segítőnk egy dogért. És őt is felhívták nem sokkal az érkezése előtt, hogy inkább ne menjen.

Nekünk az a lényeg, hogy a kutyák megbízható, szerető családhoz kerüljenek - természetesen nem azzal van a bajunk, ha egy kutya sorsa megoldódik a mi közreműködésünk nélkül. Mindössze annyit kérünk, hogy ha megkeresnek minket, segítünk, folyamatosan egyeztetünk a tulajdonosokkal, akkor tiszteljenek meg minket azzal, hogy állják a szavukat!

Köszönjük!

Nem minden esetben kerül kutya az autóba...

 

Szamba napló - 2. rész

Sziasztok!

Szamba vagyok, talán még emlékeztek rám. Májusban voltak rólam képek-információk a Futrinkásoknál, júniusban akkor még ideiglenes befogadómtól - így mondják a nagyok - jelentkeztem.
Most friss hírekkel, újra itt vagyok.
Hol is kezdjem, hisz annyi idő eltelt, annyi minden történt, történik velem nap-mint nap
csupa-csupa jó dolog és élmény.

Először is, ami a legfontosabb: VAN ÁLOMGAZDIM! - akire mindig is vágytam, s talán nem fogtok meglepődni, ha elárulom: Csilla, a kis Lakatos klán vezére, akinél ideiglenesen is családra leltem visszafordíthatatlanul belém szeretett, én pedig teljes mértékben viszonzom ezt az érzést!
Cseperedek, azt mondják...fickósodok, azt mondják...és csapom a szelet ezerrel Nanának, Quimbynek, ahogyan azt illik.
Augusztusban megfosztottak férfiasságomtól, de én ebből semmit sem érzékelek, ugyanolyan jól érzem magam, és a lelkesedésem töretlen!

Hamarosan iskola érett leszek, és a gazdim azt mondja, még annál is több mindent meg fogok tanulni, mint amit most tudok.
Most még nagyon türelmetlen és izgága vagyok, de nagyon szeretek tanulni és örömet okozni a gazdimnak.
A közeg tökéletes, a lányok szépek körülöttem, a kéz simogató, kell ennél több?
Ja, persze, a tele tál sem marad el és hála Csilla gondoskodó kezeinek , a bélproblémám elmúlt, a varázs szó: RIZS!
Kedves kutyatársak, a RIZS varázsszer, minden etetésnél kapok a tápomhoz, és meggyógyított!
Köszönöm drága RIZS!

Azt hiszem, most röviden ennyi, képeket is hamarosan küldök, cicák, kutyák mint egy nagy család, így élünk MI!

Üdv, fussatok sokat és akiért még nem jött el az ÁLOMGAZDI, annyit mondhatok: NE ADD FEL TESTVÉR!

Csokipuszi!
Szamba

Szamba napló - 1. rész

(Lakatos Csilla, Szamba ideiglenes befogadójának írása)

Helló, Szamba vagyok, 5 hónapos német dog-német vizsla keverék kisfiú.

2012. június 8-a van.

2 hét telt el, mióta utcáról-kórházból új ’naccsaládomhoz’ kerültem.

Nem volt eseménytelen ez a 2 hét, megpróbálom időrendben összefoglalni.

Május 25, Így érkeztem… 

Szamba első estéje

Megérkeztem késő este, féltem, remegtem, fájtam…de reméltem.

Hittem a jobb sorsban, az utca után, a kórház után…egy jó életben…és az  EMBERBEN.

Bíztam benne, hogy igen, végre lesz egy hely, ahol szeretnek, ahol törődnek, ahol boldog kutya lehetek.

Népes a falka, vannak itt kicsik, kisebbek és még kisebbek, és nagyok, valamint nagyobbak, nagyságrendben:

Tipli-Rose  

Tipli-Rose: Ördögi kis angyal…ez itt az angyali arca, ami csak alvás közben mutatkozik meg :)

Milli

A ház Úrnője, magasabb rendű származását hirdeti szüntelen

Cicúr

A „kandúr” aki nagy termete ellenére szemernyi harciasságot sem mutatott felém soha.

A kép magáért beszél, őrült, játékmán, gyönyörű lányka!

Nana

Quimby

Szintén nem komplett, felszabadult démoni tekintetű, nagyra nőtt bohóclány!

Ideiglenes befogadóm, így mondják az emberek, kedvesen, türelmesen, szeretettel várt,

És eme népes társaság is megértően viszonyult hozzám.

Mintha érezték volna, csak egy talpalatnyi helyet, ha kaphatok, csak egy korty vizet, és falat kenyeret, ha nyelhetek, én csendben és visszafogottan, boldog leszek!

Quimby méreget, Nana szerint UFO vagyok, mert nincs kutyaszagom, előnye, hogy enyém az egész kéró…a srácok a ház oldalában fekszenek.

 

Május 26.

Ébredés, gyógyszerezés, kaja….KAJA!! Hú de éhes vagyok.

Szamba: Én, még mindig UFO :)

Május 27.

Pórázra vesznek, nem tetszik ez nekem, a többiek nyugodtak…mi baj lehet, csak szólnának…mi ez egy mező? EGY MEZŐ???

Csak nem? FUTHATOK! Jajj, de szép is az élet!

Hé srácok, várjatok, ne rohanjatok ennyire, hú a lábam összeakad!

És a varázsszó: LABDA

Az ám! Ez nagyon jó játék, Te eldobod, én visszahozom, de előtte egy kis kört még teszek.

Dobd már…ja, hogy üljek le és várjak…ha így akarod…naná, hogy megteszem…csak dobd már! Végre!

A hétköznapok a kertben játékkal, henyéléssel, birkózással, szaglászással telnek és várjuk a gazdit, nagyon-nagyon, mert utána mehetünk a MEZŐRE, oda, ahol a madarak szállnak, és patak folyik, és magas a fű, és lehet FUTNI, és szaglászni, meg sok kutyával ismerkedni, és ha hív a gazdi én persze megyek, mert az jó Nekem, mert megsimít és azt nagyon szeretem. Meg kapok falatkát és sok-sok dicséretet!

Június 4.

Társaimmal, mondhatom barátaimmal:

Szamba és barátai

 

Csilla, a befogadóm azt mondja, gyorsan tanulok, én pedig örömmel okozok örömet neki, hiszen ez számomra is olyan jó érzés!

Valakihez tartozni, valakihez, aki bízik bennem és akiben bízhatok…azt hiszem, ez a legnagyobb csoda az életben…még olyan kicsi vagyok, nem is értem, miért, de teljes szívemből és  lelkemből, megmagyarázhatatlanul, így érzem.

És ami 2 hét alatt történt velem…itt láthatod:

Szamba, egy sokat szenvedett dog baba története...

Szamba története nem hétköznapi...főleg, hogy egy 4-5 hónap körüli kiskutyáról van szó. Akinek ennyi idős korában még vígan kéne játszania a többi kölyökkutyával, ismerkednie a világgal, emberekkel.

Először április 12-én kaptunk róla bejelentést. Felhívták a figyelmünket egy, a Facebookon hirdetett talált kutyára, aki feltehetőleg német dog és talán vizsla keverék. Április 14-én a hirdető is írt nekünk segítséget, kérve a kutya elhelyezésével kapcsolatban. Próbáltuk felvenni a kapcsolatot velük, de sajnos nem jártunk sikerrel.

Pár hétre rá a váci menhelyről hívtak minket, hogy Vácrátóton az utcán találtak az utcán egy sovány, pár hónapos dog vagy nagyon típusos dog keverék kölyköt. Kértünk is fotót a kutyusról...és akkor nagy meglepetésünkre felismerük a fent említett kiskutyát a képen! Ezek után érthetővé vált, hogy az első megtaláló miért nem reagált a megkeresésünkre...

Szamba április 27-én érkezett Egyesületünk gondozásába. Első útja az állatklinikára vezetett, mert végbél-előesés miatt azonnali műtét várt rá. A műtét jól sikerült, vártuk a javulást. Úgy tűnt, minden rendben is van, Szamba jókedvű volt, de sajnos újabb problémát okozott a visszatérő végbél-előesés. Május 4-én újra megműtötték. Időközben mindenki nagyon megszerette a mindig jókedvű, kedves kölyökkutyát, aki szó nélkül, példás magatartással tűrte a vizsgálatok és műtétek sorát. Elkezdtünk neki ideiglenes befogadót keresni, hogy a kórházat elhagyva családhoz költözhessen. Szerencsénkre hamar jelentkezett is egy lelkes segítőnk!

Pár nap múlva kiderült, hogy Szamba nem jöhet ki a kórházból, mert képtelen székletet üríteni.
Ismét vizsgálatok sora következett, hogy kiderítsék, mi lehet a probléma...újabb műtét jött :-(

A harmadik műtét után már mindenki nagyon aggódott, hogy mi lehet a baj ezzel a játékos, barátságos kiskutyával. Meg kell gyógyulnia, hiszen olyan sokan szorítottak a felépüléséért, az ideiglenes befogadója is folyamatosan érdeklődött róla és biztosított minket, hogy bármikor fogadja őt!

Majdnem egy teljes hónap után végre eljött a nap, Szamba végre elhagyhatta a klinikát és költözhet befogadójához!  A mindennapjait ezentúl két fiatal kutyatárs mellett tölti majd :)

Ez az egy hónap állatorvosi költségeket tekintve is nehéz időszak volt nekünk.

Kérjük, hogy amennyiben lehetőséged van, támogasd Szamba állatorvosi költségeinek finanszírozását! Bármilyen kis összeg hatalmas segítséget jelent!

Bankszámlaszámunk:


Futrinka Egyesület
10404089-49575251-57561000 (K&H bank) 
A megjegyzés rovatba kérjük, írd be: SZAMBA

Akinek szimpatikusabb a csekkes adományozás, kérjük, írjon nekünk az nemetdogsos@gmail.com címre, írja meg postacímét, és küldünk előre kinyomtatott, a Futrinka Egyesületnek szóló, tetszőleges összeggel kitölthető sárga csekket.


Már PAYPAL-on is adományozhatsz nekünk, az alábbi DONATE gombra kattintva: