Úgy gondoltuk, indítunk egy sorozatot, melyben egy ideiglenes befogadónk, Orsi írja le, hogy hogyan zajlott az életük hétről-hétre ideiglenes befogadott dog babájukkal, Zorával. Orsiék már több kutyánknak is segítettek ilyen módon. Közülük egy volt, Zora, az 5 hónap körüli dog leányzó. Az ő történetét meséli el most hétről-hétre, hogy milyen állapotban, mennyire megtörten érkezett hozzájuk; hogyan fejlődött, nyílt meg szépen lassan, lépésről-lépésre. Szeretettel, odafigyeléssel, kitartással.
Reméljük, hogy ezen írás talán többeknek kedvet hoz az ideiglenes befogadáshoz, a kutyáinknak rendkívül sokat jelent, ha az igazi gazdi megtalálásáig is családban élhetnek és elkezdhetik megtanulni, hogyan is működnek a dolgok egy igazi, szerető családban.
Orsinak és párjának ezúton is szeretnék köszönetet mondani önzetlen és önfeláldozó segítségükért!
1. rész: Zora megérkezett
2010. december végén érkezett a segítségkérő telefon a fajtamentőkhöz, hogy az egri menhelyre bekerült egy német dog kölyök. Gazdái adták le. Mivel a mínuszok erőteljesen tomboltak, az egri állatvédők kétségbeesve kérték, ha tudjuk, hozzuk el őt, mert nem tudnak neki fűtött helyet biztosítani. Azonnal megkezdődött a telefonálgatás, hogy hova is tudnánk őt elhelyezni. Én meghallottam a hírt és tudtam, hogy ott nem maradhat, segítenünk kell. Kevéske győzködés után a párom is rábólintott: jöhet.
Reméljük, hogy ezen írás talán többeknek kedvet hoz az ideiglenes befogadáshoz, a kutyáinknak rendkívül sokat jelent, ha az igazi gazdi megtalálásáig is családban élhetnek és elkezdhetik megtanulni, hogyan is működnek a dolgok egy igazi, szerető családban.
Orsinak és párjának ezúton is szeretnék köszönetet mondani önzetlen és önfeláldozó segítségükért!
1. rész: Zora megérkezett
2010. december végén érkezett a segítségkérő telefon a fajtamentőkhöz, hogy az egri menhelyre bekerült egy német dog kölyök. Gazdái adták le. Mivel a mínuszok erőteljesen tomboltak, az egri állatvédők kétségbeesve kérték, ha tudjuk, hozzuk el őt, mert nem tudnak neki fűtött helyet biztosítani. Azonnal megkezdődött a telefonálgatás, hogy hova is tudnánk őt elhelyezni. Én meghallottam a hírt és tudtam, hogy ott nem maradhat, segítenünk kell. Kevéske győzködés után a párom is rábólintott: jöhet. 2011.január 2-án megérkezett hozzánk Zora. Kata és Evelin hozták el hozzánk, amikor megérkeztek az autóból is úgy kellett ölben behozni a kicsi lányt. Rettenetesen félt mindentől.Akkor épp volt nálunk egy másik ideiglenes lakó is, Pitta (hivatalos nevén: Bajuszka Pittanka), egy vizsla keverék kölyök. Reméltem, ő majd segít feloldani Zora szorongásait.
Zora első nap nem nagyon foglalkozott velünk kétlábúakkal, inkább csak a kutyákkal kommunikált. Szerencsére nem kellett sokat ölben cipelni, hamar megtanulta, hogy menjen a többiek után. :) Pitta nagyon jó hatással volt rá, bár az első napokban még nem játszottak, inkább csak finoman ismerkedtek egymással. Az első éjszaka nehezen telt, Zora sokat sírt és folyamatosan nyugtatni kellett. Aztán a többi napon már sokkal kevesebbet kellett felkelni hozzá. Szobatiszta természetesen nem volt, de ez érthető egy ilyen fiatal kutyánál. Ami sokkal nagyobb baj volt, hogy észrevettük, véres volt a vizelete… Nagyon megijedtünk.
Zora első nap nem nagyon foglalkozott velünk kétlábúakkal, inkább csak a kutyákkal kommunikált. Szerencsére nem kellett sokat ölben cipelni, hamar megtanulta, hogy menjen a többiek után. :) Pitta nagyon jó hatással volt rá, bár az első napokban még nem játszottak, inkább csak finoman ismerkedtek egymással. Az első éjszaka nehezen telt, Zora sokat sírt és folyamatosan nyugtatni kellett. Aztán a többi napon már sokkal kevesebbet kellett felkelni hozzá. Szobatiszta természetesen nem volt, de ez érthető egy ilyen fiatal kutyánál. Ami sokkal nagyobb baj volt, hogy észrevettük, véres volt a vizelete… Nagyon megijedtünk.
Pár nap múlva felkerekedtünk és elvittük az állatorvoshoz. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de korántsem volt az. Kiderült, hogy Zora totálisan bepánikol a póráztól és ledermed, nem mozdul egy lépést sem onnantól kezdve, hogy rácsatoljuk a pórázt. Akkor már tudtam, hogy csak ölben tudom elvinni a kocsihoz. Amikor megérkeztünk, természetesen ölben vittük be - ami tekintve, hogy közel 20 kg-t nyomott már,nem is volt olyan egyszerű m
utatvány - és ekkor tudatosult bennem, hogy nem csak a póráztól fél, hanem szinte mindentől. Ahova raktuk ott maradt fekve, látszott rajta, hogy teljesen kétségbe van esve. A vizsgálatokat szépen, egy hang nélkül tűrte. Bár szerintem inkább nagyon félt, azért volt ilyen csendes. (hacsak valaki meg nem osztotta vele a nagy bölcseletet: hagyd magad, előbb szabadulsz :)) Későn este haza értünk,amint beléptünk a kertbe újra a régi volt, saját lábán jött-ment. ;) Kiderült, hogy nagyon csúnyán felfázott volt – ami azért, legyünk őszinték: egyáltalán nem meglepő. Egy kölyökkutya, télvíz idején, hóban-fagyban egy kennelben összekuporodva… Az lett volna a csoda, ha egészségesen ússza meg ezt az időszakot. Kapott rá sok-sok gyógyszert, amit elég sokáig szednie kellett. Mi pedig reménykedtünk, hogy hamar felgyógyul.Pár napon belül Pittával nagyon jó barátságban lettek, ez az én kutyámról nem volt elmondható. Kyra nehezen tűrte a két kölyök rosszalkodását. :) Zora és Pitta nagyokat játszottak és együtt kergették a macskáimat is. ;) Teljes volt az összhang. Közben egyre jobban megismertük Zorát, aki bár még mindig nagyon félt tőlünk, látszott rajta, hogy próbál nyitni felénk. Ami kiderült még a nálunk töltött pár nap alatt, hogy a férfiaktól nagyon fél. Nekem is nagyon nehezen nyílt meg. Az első hét az ismerkedéssel telt, ápoltuk a kis lelkét és folyamatosan biztattuk.
(Csaplár-Elekes Orsolya írása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése