Jeka - aki a nevét a kétéves fiunktól kapta, mert nem tudja
kimondani, hogy Hektor azaz Heka - egy igazi mamlasz. 2013 karácsonya előtt nem
sokkal került hozzánk, ideiglenesbe. Tárnokon ismerkedtünk meg vele, ahová
akkor ősszel került be, elég rideg körülmények közül. Ugyan jól érezte magát a
menhelyen, de kóros soványsággal és hasmenéssel küzdött, ráadásul azon ritka
csillagállás fordult elő, hogy egyedül ő maradt volna kinn a dogok közül,
mindenki más "elkelt" mellőle, így közös megegyezéssel elhoztuk a Fajtamentéstől, hogy
megpróbáljuk kicsit felhizlalni. Annyit már láttunk belőle a korábbi séták
alatt, hogy a gyerekkel és velünk is kedves, barátságos, megkapta az esélyt.
Teljes természetességgel ugrott be a kombi hátuljába, mi pedig a hazafelé
vezető úton megegyeztünk, hogy nem kap nevet - ebből lett a Jeka, ugye -, mert
amit az ember elnevez, az önálló életre kel, Hektor pedig előre láthatólag úgyis
csak 1-2 hónapig lesz a vendégünk...
Első utunk a kutyakozmetikába vezetett vele, lemostuk a kennel szagot és körmöt
igazítottunk, majd hazamentünk, a lakásban megmutattuk neki az előre
elkészített vizes tálat és fekhelyét. Megszagolta, lefeküdt, aludt.
Az első hetek izgalmasan teltek, tudtuk, hogy a kiskutyákat és a macskákat
fogyóeszköznek tekinti és lássuk be, ez a felfogás nem igazán célszerű egy
lakótelepen, ahol többnyire apró termetű kutyák és kóbor macskák élnek a fauna
részeként. Séták alatt némileg izzadtan markoltuk a pórázát mikor kutya jött
velünk szemben, aztán kezdett megszilárdulni az új falka és egyre kevesebbszer
kellett rászólni, hogy türtőztesse magát, sőt idén őszre már odáig jutott a
dolog, hogy némely, kitüntetett pozícióban lévő kiskutyával már játszani is
hajlandó. A macskák viszont továbbra is persona non grata-nak minősülnek.
Pórázon tehát nyugodtan sétál, akár bicikli mellett is hajlandó és tud futni,
bár a mozgásigénye nem túl nagy.
Hektor egyébként azért is csehszlovák, mert kinézetre egy mellkas düllesztő,
peckes német dog, valójában azonban egy ijedős mamlasz, aki képes elbújni a
pórázt tartó személy mögé és onnan üvöltve ugatni a félelmének tárgyát, legyen
az egy ember napszemüvegben, vagy akár egy gyorsan támadó villanyoszlop.
Mindezek mellett viszont egy érdekes, hörgős-ugatós-széjjelszedős játékstílusa
van, többször meg is szóltak miatta, hogy mit vadítjuk a kutyát, holott az csak
játék közben szórakoztatta magát. Ugye. Netessékbeszólni.
Ami a fegyelmezettségét illeti, eléggé dogos. Aki ismeri a fajtát, az tudja,
miről beszélek, nem egy munkakutya stílus, de határozott iránymutatásokkal és
hangutasításokkal dolgozva felismeri és tiszteli a
Kedves Vezetőt, esetenként
képes egymaga libasort alkotni. A határozott fellépés tehát fontos, mert jó
érzékkel szagolja ki a tétovább személyeket és ellenük a pofátlanság elképesztően
széles tárházát képes felvonultatni a nekidőlős simi kunyerálástól egészen a
kajalopásig.
A családtagokkal, barátokkal és általában az utcán közlekedő emberekkel
barátságos, a gyerekeket szereti, de a méretei és ostorcsapásszerű farok
csóválásai miatt néha felfordulást okoz. Nagyon ritkán bejelez idegenekre
morgással, ugatással, szóval azért a személyvédő ösztön még ott lapul valahol a
kiállítási kutya álcája alatt.
Hektor igazi Achilles sarka (remélem, érzi mindenki az iróniát) és további csehszlováksági
jellemzője az egészségi állapota. Hónapokig nem tudtuk feljebb hizlalni 46
kilóról. Próbálkoztunk különféle tápokkal, főtt és nyers ételekkel, de az
eredmény mindig egy kiadós hasmenésben végződött. Kritikusabb pillanatokban nem
egyszer előfordult, hogy hajnalban, vagy munkából hazaérve kellett a lakás,
Hektornak kijelölt pontját felmosni és fertőtleníteni, mert egyszerűen nem bírt
uralkodni a záróizmain.
Mindeközben a kezelő orvosok végigpróbálták rajta a széles spektrumú és a
célzott antibiotikumok különböző fajtáit, tartós siker nélkül. Még a holisztikus
orvoslásba is bekapcsolódtunk, ugyan nem használt, de legalább nem is ártott. Ivartalanításnak
idején - örökbeadásra is csak így mehet -, az altatásos műtét miatt
felvetődött
a kolonoszkópia lehetősége, aminek szükségessége hamarosan egyértelművé vált,
mikor a széklete rendszeresen véressé vált. A vizsgálat kiderítette, hogy Jeka
végbelében egy tumor található, amit a Felicavet csapata szakszerűen eltávolított
és nagyjából innen datálható a hasmenések megszűnése illetve a súlygyarapodás
megindulása.
Jeka, a csehszlovák ma sem egy kövér kutya, de legalább már nem ciki megjelenni
vele az utcán, mivel az XS-es derékmérete és a xilofonnak használható bordái a
múlté.
Jeka a lakásban tökéletesen elvan, napi 2-3 séta mellett, nem rombol. Eddigi
számláján összesen egy magassarkú és egy női napszemüveg van, mindkettőre jó
oka volt, ugyanis a gazdasszonyához jobban kötődik, Ő pedig nem vitte magával
Jekát piacra, vagy akárhová, hiába próbálkozott szegény-szegény ölebe.
J
Jeka éjszakai élete mozgalmas, mivel olyan hangosan horkol mint egy munkagép és
minden este futkározósat álmodik, tehát napnyugta után esélytelen a fekhelye
közelében elhaladni úgy, hogy ne rúgjon bokán.
Az elmúlt egy évben többen is érdeklődtek iránta, de az első találkozás és a
betegségek ismertetése után többnyire nem igazán jelentkeztek újra. Jekának
élete végéig rendszeres orvosi felügyeletre lesz szüksége, illetve minőségi -
nemteszkós - prémium tápra és étrend kiegészítőkre, ha valaki valóban
gondoskodni szeretne az egészségéről. (Márpedig a beteg kutya köztudomásúan
többe kerül mint az egészséges, akire odafigyelnek.)
Összegezve tehát, Jeka egy nagyon érzékeny és bújós, határozott, de nem
erőszakos irányításhoz szokott kutya, aki igényli a gazdája jelenlétét és
közelségét. Lelkes és mindig éhes, barátságos figura, kifejezetten
családcentrikus, megfelelni vágyó, aki minden hibájával együtt, fajtája egy
nagyon szerethető példánya!
