Jeka, a csehszlovák*

Jeka - aki a nevét a kétéves fiunktól kapta, mert nem tudja kimondani, hogy Hektor azaz Heka - egy igazi mamlasz. 2013 karácsonya előtt nem sokkal került hozzánk, ideiglenesbe. Tárnokon ismerkedtünk meg vele, ahová akkor ősszel került be, elég rideg körülmények közül. Ugyan jól érezte magát a menhelyen, de kóros soványsággal és hasmenéssel küzdött, ráadásul azon ritka csillagállás fordult elő, hogy egyedül ő maradt volna kinn a dogok közül, mindenki más "elkelt" mellőle, így közös megegyezéssel elhoztuk a Fajtamentéstől, hogy megpróbáljuk kicsit felhizlalni. Annyit már láttunk belőle a korábbi séták alatt, hogy a gyerekkel és velünk is kedves, barátságos, megkapta az esélyt.

Teljes természetességgel ugrott be a kombi hátuljába, mi pedig a hazafelé vezető úton megegyeztünk, hogy nem kap nevet - ebből lett a Jeka, ugye -, mert amit az ember elnevez, az önálló életre kel, Hektor pedig előre láthatólag úgyis csak 1-2 hónapig lesz a vendégünk...
Első utunk a kutyakozmetikába vezetett vele, lemostuk a kennel szagot és körmöt igazítottunk, majd hazamentünk, a lakásban megmutattuk neki az előre elkészített vizes tálat és fekhelyét. Megszagolta, lefeküdt, aludt.

Az első hetek izgalmasan teltek, tudtuk, hogy a kiskutyákat és a macskákat fogyóeszköznek tekinti és lássuk be, ez a felfogás nem igazán célszerű egy lakótelepen, ahol többnyire apró termetű kutyák és kóbor macskák élnek a fauna részeként. Séták alatt némileg izzadtan markoltuk a pórázát mikor kutya jött velünk szemben, aztán kezdett megszilárdulni az új falka és egyre kevesebbszer kellett rászólni, hogy türtőztesse magát, sőt idén őszre már odáig jutott a dolog, hogy némely, kitüntetett pozícióban lévő kiskutyával már játszani is hajlandó. A macskák viszont továbbra is persona non grata-nak minősülnek. Pórázon tehát nyugodtan sétál, akár bicikli mellett is hajlandó és tud futni, bár a mozgásigénye nem túl nagy.

Hektor egyébként azért is csehszlovák, mert kinézetre egy mellkas düllesztő, peckes német dog, valójában azonban egy ijedős mamlasz, aki képes elbújni a pórázt tartó személy mögé és onnan üvöltve ugatni a félelmének tárgyát, legyen az egy ember napszemüvegben, vagy akár egy gyorsan támadó villanyoszlop. Mindezek mellett viszont egy érdekes, hörgős-ugatós-széjjelszedős játékstílusa van, többször meg is szóltak miatta, hogy mit vadítjuk a kutyát, holott az csak játék közben szórakoztatta magát. Ugye. Netessékbeszólni.

Ami a fegyelmezettségét illeti, eléggé dogos. Aki ismeri a fajtát, az tudja, miről beszélek, nem egy munkakutya stílus, de határozott iránymutatásokkal és hangutasításokkal dolgozva felismeri és tiszteli a

Kedves Vezetőt, esetenként képes egymaga libasort alkotni. A határozott fellépés tehát fontos, mert jó érzékkel szagolja ki a tétovább személyeket és ellenük a pofátlanság elképesztően széles tárházát képes felvonultatni a nekidőlős simi kunyerálástól egészen a kajalopásig.
A családtagokkal, barátokkal és általában az utcán közlekedő emberekkel barátságos, a gyerekeket szereti, de a méretei és ostorcsapásszerű farok csóválásai miatt néha felfordulást okoz. Nagyon ritkán bejelez idegenekre morgással, ugatással, szóval azért a személyvédő ösztön még ott lapul valahol a kiállítási kutya álcája alatt.

Hektor igazi Achilles sarka (remélem, érzi mindenki az iróniát) és további csehszlováksági jellemzője az egészségi állapota. Hónapokig nem tudtuk feljebb hizlalni 46 kilóról. Próbálkoztunk különféle tápokkal, főtt és nyers ételekkel, de az eredmény mindig egy kiadós hasmenésben végződött. Kritikusabb pillanatokban nem egyszer előfordult, hogy hajnalban, vagy munkából hazaérve kellett a lakás, Hektornak kijelölt pontját felmosni és fertőtleníteni, mert egyszerűen nem bírt uralkodni a záróizmain.

Mindeközben a kezelő orvosok végigpróbálták rajta a széles spektrumú és a célzott antibiotikumok különböző fajtáit, tartós siker nélkül. Még a holisztikus orvoslásba is bekapcsolódtunk, ugyan nem használt, de legalább nem is ártott. Ivartalanításnak idején - örökbeadásra is csak így mehet -, az altatásos műtét miatt

felvetődött a kolonoszkópia lehetősége, aminek szükségessége hamarosan egyértelművé vált, mikor a széklete rendszeresen véressé vált. A vizsgálat kiderítette, hogy Jeka végbelében egy tumor található, amit a Felicavet csapata szakszerűen eltávolított és nagyjából innen datálható a hasmenések megszűnése illetve a súlygyarapodás megindulása.

Jeka, a csehszlovák ma sem egy kövér kutya, de legalább már nem ciki megjelenni vele az utcán, mivel az XS-es derékmérete és a xilofonnak használható bordái a múlté.
Jeka a lakásban tökéletesen elvan, napi 2-3 séta mellett, nem rombol. Eddigi számláján összesen egy magassarkú és egy női napszemüveg van, mindkettőre jó oka volt, ugyanis a gazdasszonyához jobban kötődik, Ő pedig nem vitte magával Jekát piacra, vagy akárhová, hiába próbálkozott szegény-szegény ölebe. J

Jeka éjszakai élete mozgalmas, mivel olyan hangosan horkol mint egy munkagép és minden este futkározósat álmodik, tehát napnyugta után esélytelen a fekhelye közelében elhaladni úgy, hogy ne rúgjon bokán.
Az elmúlt egy évben többen is érdeklődtek iránta, de az első találkozás és a betegségek ismertetése után többnyire nem igazán jelentkeztek újra. Jekának élete végéig rendszeres orvosi felügyeletre lesz szüksége, illetve minőségi - nemteszkós - prémium tápra és étrend kiegészítőkre, ha valaki valóban gondoskodni szeretne az egészségéről. (Márpedig a beteg kutya köztudomásúan többe kerül mint az egészséges, akire odafigyelnek.)

Összegezve tehát, Jeka egy nagyon érzékeny és bújós, határozott, de nem erőszakos irányításhoz szokott kutya, aki igényli a gazdája jelenlétét és közelségét. Lelkes és mindig éhes, barátságos figura, kifejezetten családcentrikus, megfelelni vágyó, aki minden hibájával együtt, fajtája egy nagyon szerethető példánya!

*: jelen esetben nem a származása, hanem a tulajdonságai alapján kiérdemelt jelző, azaz tökéletlen, de szerethető, bumfordi, jóindulatú eb.


(Hektor ideiglenes befogadói, Brigi és Norbi írása.)