Lemondanál 250 forintról, egy átlagos csoki áráról óriásaink javára?

Folyamatosan próbáljuk törleszteni állatorvosi költségeinket, fizetni a panziós, élelmezési és egyéb költségeinket, sajnos mégis maradnak tartozásaink, melyeket előbb-utóbb mindenképp fizetnünk kell.

Igyekszünk... erőnkön felül próbálunk teljesíteni, áldozatokat hozunk. De az 1 % felajánlásokból felajánlott pénzek megérkezéséig még sajnos nagyon sok időt kell átvészelnünk. Ez segítség nélkül nem megy. Szükségünk van a TI - dograjongók, dogkedvelők vagy akár csak kutyabarátok - segítségére, hogy folytathassuk munkánkat és továbbra is segíteni tudjunk a rászoruló kutyákon.

Ha mindenki, aki kedveli a fajtát, aki szimpátiát érez a bajba jutott óriások iránt, akár csak egy tábla csoki árát elküldi nekünk, abból talán sikerülhetne kifizetni az eddig felhalmozott tartozásainkat... együtt sikerülhetne. Nélkületek viszont nem fog menni :(

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számláján tudjuk fogadni. A megjegyzés rovatban kérjük, tüntessétek fel: DOG 'tábla csoki'. Akinek problémát okoz a banki utalás, annak kérésre tudunk postai "sárga csekket" küldeni. Ehhez kérnénk szépen, hogy küldjetek e-mailt a nemetdogsos@gmail.com címre, melyben megadjátok nevetek és postai címetek. Köszönjük!

Június 28-i segítségkérésünk óta szerencsére tudtunk törleszteni az állatorvosi rendelőben, amit nagyon szépen köszönünk! De sajnos azóta gyűlt is további orvosi költség, hiszen a gondozásunkban lévő kutyákat el kell látnunk, illetve vannak újonnan érkezettek is.

A beérkezett adományokról és az állatorvosi számlák törlesztéséről szeretnénk rendszeresen tájékoztatni benneteket, hogy lássátok, nem csak kérünk, illetve lássátok, hogy ténylegesen mire kérünk...

2011.07.21.

Köszönjük azoknak, akik eddig sok tábla csokiról lemondtak a javunkra:

S. Ferenc Alex, N. Réka, B. László, B. Ottília, V. Klára, Sz. Edit Katalin, K. Diána, B. Viola, P. Renáta, N. Anikó

2011. augusztus 09.

A bejegyzés közzététele óta jó pár tábla csokiról mondtatok le óriásaink javára.

Köszönet M. Lászlónak, V. Klárának, L. Viktóriának, Sz. Edit Katalinnak, J. Annának, K. Diánának és B. Violának!!!

Lesittelve? De hát semmi rosszat nem tettem!

Fanny a kennel sarkában áll és morog. A sarok most biztonságot jelent, én pedig határozottan ismeretlen vagyok, nem tudhatja, hogy mire készülök. Annyi minden történt vele, amire legrosszabb álmában sem gondolt, mindenre felkészült lélekben, inkább megelőz. Nem akar akárkiben megbízni, mert akiben mindennél jobban bízott, lám, elhagyta. Tudom, hogy nem erőltethetem magam egyből rá, tudom, hogy számára ez még a beszokási időszak a kennelsoron. Fanny egy érzékeny német dog hölgy, aki eddig kanapén aludt, mindenhová ment a gazdájával, kutyaiskolát végzett. Azt hitte, hogy számára megadatott, ami sok sorstársa számára nem: boldog gazdás kutya volt. Aztán egyik napról a másikra megváltozott minden, és egy kennelben találta magát.

Fanny hat éves, nem számít fiatalnak, de még nem is idős. Megviselték a változások. Leereszkedem, hogy ne legyek nála magasabb. Nézzük egymást, Fanny óvatosan egy lépést tesz felém, majd a saját bátorságától megijedve ugatni kezd. "Fanny, ne bolondozz, csak sétálni megyünk" - mondom. Nem hisz nekem, de nincs ellenvetése, egy rossz mozdulata sem, amikor a pórázt a nyakörvére csatolom. Ahogy kinyílik a kennelajtó, látszólag megkönnyebbül. Tökéletesen sétál pórázon, nincs vele nehéz dolgom. Elindulunk, hogy ha csak egy rövid időre is, de magunk mögött hagyjuk mindazt, amitől ő legszívesebben elmenekülne. Nem tett semmi rosszat, nem kellett semmi rosszat tennie ahhoz, hogy megváljanak tőle. Jó családból származik, jó nevelést kapott, boldog élete volt. Egészen mostanáig.Békésen sétálunk. A lovaktól kicsit megijed, de a pár perces pánikot könnyen feloldja egy kis simogatás, kedvesség. A lovak nem bántanak, miért is tennék. Sétálunk. Fél óra múlva már nincs a hasa alá húzva a farka, kezdi elfogadni, hogy én nem akarom őt bántani, kezdi elhinni, hogy talán most majd változik valami. Ő szívesen megtenné a kedvemért, hogy továbbra is okos, jólnevelt, szobatiszta, barátságos, de idegenekkel kimondottan félénk kutya marad. Ez csak a visszaúton tudatosul bennem. Mintha ígértem volna neki valamit, amit nem tudok betartani. A séta vége a kennel. Én hazamegyek a családhoz, de neki már nincs olyan.

Nem tett semmi rosszat, de a gazdája élete alakult úgy, hogy saját magáért kell küzdenie, az állatait biztonságban szerette volna tudni, így állatvédő szervezetekhez kerültek. Fanny, mint német dog, a fajtamentéshez jöhetett. De csak kennelt tudtunk számára felajánlani. Ami nem család.

A kennelbe érve a világ összes szomorúsága Fanny szemébe költözik. Én is cserben hagytam. "De legalább sétáltunk egy jót, nemigaz, Fanny?" - kérdezem inkább magamtól. "Majd eljön érted is az álomgazdi, kislány" - simogatom meg az okos és gyönyörű fejét, de nem is annyira neki mondom, mint magamnak. El kell, hogy jöjjön, mert Fanny, mégha meg is szokja a kennel élet rendjét, a napi többszöri sétát, nem fog feloldódni nálunk. Ő tartozni akar valahová, ahol szeretik. Ahogy eddig. Hiszen nem tett semmi rosszat.

Fanny hat éves, német dog szuka. Ivartalanított, oltott, egyedi azonosító chippel ellátott. Szobatiszta, pórázon szépen sétál, autózni tud. Lakásban jól viselkedik, nem szökős, nem ugatós, nem rombol. Más kutyákkal fenntartással kijön, a macskákat nem szereti. Sürgősen ideiglenes befogadót vagy gazdát keres. nemetdogsos@gmail.com
(Németh Réka írása)

Zora története folytatódik - a második hét

Elérkezett a második hét. :)

Szeretném azt írni, hogy Zora milyen sokat fejlődött, de sajnos semmi lényeges változás nem történt. Tőlünk még mindig nagyon félt, bár felém jobban nyitott. Pittával viszont tökéletes a kapcsolata, együtt csinálnak mindent. ;) Pitta kicsit féltékeny rá, minden játékot elvesz tőle, nagyon édesen küzd, hogy visszakapja őket.

A véres vizelete kezd megszűnni, már nem olyan büdös. Viszont, hogy ne legyen egyszerű a dolgunk mindkettőjüknek hasmenése lett. Orvossal konzultáltunk kaptak gyógyszert és szigorú diétát kellett tartanunk. A kedvük szerencsére kitűnő. :)

Zorával folyamatosan foglalkozunk, muszáj megtanulnia, hogy még bízhat az emberekben. Nagyon félénk, de látszik, hogy próbál nyitni felénk. Első körben megtanulunk játszani, mert fogalma sincs hogyan kell. Ebben Pitta nagy segítségünkre van. Zora folyamatosan a nyomában lépked és tanul tőle. Szerencsére Pitta egy igazán bohókás, okos kölyökkutya, aki érzi, hogy most nagy szüksége van rá Zorának. :) Sokszor csak ülök és nézem őket hogyan kommunikálnak egymással, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lehetnek ilyen szívtelenek az emberek. :(Hogyan lehet magára hagyni ilyen csöppségeket? Ami a legcsodálatosabb egy állatban, hogy ő mindig bízik és ad még egy esélyt nekünk.)

A szobatisztasággal még gondjaink vannak, de legalább a nagy dolgát már kint végzi el. ;) A baj az nála, hogy egyáltalán nem jelez, hogy pisilnie kell. Amire magától kell rájönnie, hogy szóljon, ha ki akar menni. Reméljük idővel ez is menni fog.
A héten gondoltam, hogy gyakoroljuk, hogy nem félünk a póráztól. Mivel az utcára még nem mehet, mert nincsen meg az összes oltása, így marad a kert. Udvarra ki, póráz elő. Zora ahogy észrevette, hogy mi van nálam lelapult és nem mozdult. Először hagytam, hogy megbarátkozzon vele, csak lógott a nyakában. Az arcára volt írva, hogy mit gondol. ;) Ezen sajnos át kellett esnie. Kis idő elteltével rájött, hogy nem is olyan félelmetes ez a dolog itt a nyakamban. Akkor megfogtam és próbáltunk sétálni egyet. Nem igazán akart jönni, de azért pár lépést megtettünk. Mivel nem akartam elrémiszteni vele, ezért az ismerkedéssel együtt kb. 15 percet gyakoroltunk csak. Most már minden nap gyakorolni fogunk. :)

(Csaplár-Elekes Orsolya írása)