Lesittelve? De hát semmi rosszat nem tettem!

Fanny a kennel sarkában áll és morog. A sarok most biztonságot jelent, én pedig határozottan ismeretlen vagyok, nem tudhatja, hogy mire készülök. Annyi minden történt vele, amire legrosszabb álmában sem gondolt, mindenre felkészült lélekben, inkább megelőz. Nem akar akárkiben megbízni, mert akiben mindennél jobban bízott, lám, elhagyta. Tudom, hogy nem erőltethetem magam egyből rá, tudom, hogy számára ez még a beszokási időszak a kennelsoron. Fanny egy érzékeny német dog hölgy, aki eddig kanapén aludt, mindenhová ment a gazdájával, kutyaiskolát végzett. Azt hitte, hogy számára megadatott, ami sok sorstársa számára nem: boldog gazdás kutya volt. Aztán egyik napról a másikra megváltozott minden, és egy kennelben találta magát.

Fanny hat éves, nem számít fiatalnak, de még nem is idős. Megviselték a változások. Leereszkedem, hogy ne legyek nála magasabb. Nézzük egymást, Fanny óvatosan egy lépést tesz felém, majd a saját bátorságától megijedve ugatni kezd. "Fanny, ne bolondozz, csak sétálni megyünk" - mondom. Nem hisz nekem, de nincs ellenvetése, egy rossz mozdulata sem, amikor a pórázt a nyakörvére csatolom. Ahogy kinyílik a kennelajtó, látszólag megkönnyebbül. Tökéletesen sétál pórázon, nincs vele nehéz dolgom. Elindulunk, hogy ha csak egy rövid időre is, de magunk mögött hagyjuk mindazt, amitől ő legszívesebben elmenekülne. Nem tett semmi rosszat, nem kellett semmi rosszat tennie ahhoz, hogy megváljanak tőle. Jó családból származik, jó nevelést kapott, boldog élete volt. Egészen mostanáig.Békésen sétálunk. A lovaktól kicsit megijed, de a pár perces pánikot könnyen feloldja egy kis simogatás, kedvesség. A lovak nem bántanak, miért is tennék. Sétálunk. Fél óra múlva már nincs a hasa alá húzva a farka, kezdi elfogadni, hogy én nem akarom őt bántani, kezdi elhinni, hogy talán most majd változik valami. Ő szívesen megtenné a kedvemért, hogy továbbra is okos, jólnevelt, szobatiszta, barátságos, de idegenekkel kimondottan félénk kutya marad. Ez csak a visszaúton tudatosul bennem. Mintha ígértem volna neki valamit, amit nem tudok betartani. A séta vége a kennel. Én hazamegyek a családhoz, de neki már nincs olyan.

Nem tett semmi rosszat, de a gazdája élete alakult úgy, hogy saját magáért kell küzdenie, az állatait biztonságban szerette volna tudni, így állatvédő szervezetekhez kerültek. Fanny, mint német dog, a fajtamentéshez jöhetett. De csak kennelt tudtunk számára felajánlani. Ami nem család.

A kennelbe érve a világ összes szomorúsága Fanny szemébe költözik. Én is cserben hagytam. "De legalább sétáltunk egy jót, nemigaz, Fanny?" - kérdezem inkább magamtól. "Majd eljön érted is az álomgazdi, kislány" - simogatom meg az okos és gyönyörű fejét, de nem is annyira neki mondom, mint magamnak. El kell, hogy jöjjön, mert Fanny, mégha meg is szokja a kennel élet rendjét, a napi többszöri sétát, nem fog feloldódni nálunk. Ő tartozni akar valahová, ahol szeretik. Ahogy eddig. Hiszen nem tett semmi rosszat.

Fanny hat éves, német dog szuka. Ivartalanított, oltott, egyedi azonosító chippel ellátott. Szobatiszta, pórázon szépen sétál, autózni tud. Lakásban jól viselkedik, nem szökős, nem ugatós, nem rombol. Más kutyákkal fenntartással kijön, a macskákat nem szereti. Sürgősen ideiglenes befogadót vagy gazdát keres. nemetdogsos@gmail.com
(Németh Réka írása)