Elérkezett a második hét. :)
S
zeretném azt írni, hogy Zora milyen sokat fejlődött, de sajnos semmi lényeges változás nem történt. Tőlünk még mindig nagyon félt, bár felém jobban nyitott. Pittával viszont tökéletes a kapcsolata, együtt csinálnak mindent. ;) Pitta kicsit féltékeny rá, minden játékot elvesz tőle, nagyon édesen küzd, hogy visszakapja őket.
A véres vizelete kezd megszűnni, már nem olyan büdös. Viszont, hogy ne legyen egyszerű a dolgunk mindkettőjüknek hasmenése lett. Orvossal konzultáltunk kaptak gyógyszert és szigorú diétát kellett tartanunk. A kedvük szerencsére kitűnő. :)
Zorával folyamatosan foglalkozunk, muszáj megtanulnia, hogy még bízhat az emberekben. Nagyon félénk, de látszik, hogy próbál nyitni felénk. Első körben megtanulunk játszani, mert fogalma sincs hogyan kell. Ebben Pitta nagy segítségünkre van. Zora folyamatosan a nyomában
lépked és tanul tőle. Szerencsére Pitta egy igazán bohókás, okos kölyökkutya, aki érzi, hogy most nagy szüksége van rá Zorának. :) Sokszor csak ülök és nézem őket hogyan kommunikálnak egymással, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lehetnek ilyen szívtelenek az emberek. :(Hogyan lehet magára hagyni ilyen csöppségeket? Ami a legcsodálatosabb egy állatban, hogy ő mindig bízik és ad még egy esélyt nekünk.)
A szobatisztasággal még gondjaink vannak, de legalább a nagy dolgát már kint végzi el. ;) A baj az nála, hogy egyáltalán nem jelez, hogy pisilnie kell. Amire magától kell rájönnie, hogy szóljon, ha ki akar menni. Reméljük idővel ez is menni fog.
A héten gondoltam, hogy gyakoroljuk, hogy nem félünk a póráztól. Mivel az utcára még nem mehet, mert nincsen meg az összes oltása, így marad a kert. Udvarra ki, póráz elő. Zora ahogy észrevette, hogy mi van nálam lelapult és nem mozdult. Először hagytam, hogy megbarátkozzon vele, csak lógott a nyakában. Az arcára volt írva, hogy mit gondol. ;) Ezen sajnos át kellett esnie.
Kis idő elteltével rájött, hogy nem is olyan félelmetes ez a dolog itt a nyakamban. Akkor megfogtam és próbáltunk sétálni egyet. Nem igazán akart jönni, de azért pár lépést megtettünk. Mivel nem akartam elrémiszteni vele, ezért az ismerkedéssel együtt kb. 15 percet gyakoroltunk csak. Most már minden nap gyakorolni fogunk. :)
S
zeretném azt írni, hogy Zora milyen sokat fejlődött, de sajnos semmi lényeges változás nem történt. Tőlünk még mindig nagyon félt, bár felém jobban nyitott. Pittával viszont tökéletes a kapcsolata, együtt csinálnak mindent. ;) Pitta kicsit féltékeny rá, minden játékot elvesz tőle, nagyon édesen küzd, hogy visszakapja őket.A véres vizelete kezd megszűnni, már nem olyan büdös. Viszont, hogy ne legyen egyszerű a dolgunk mindkettőjüknek hasmenése lett. Orvossal konzultáltunk kaptak gyógyszert és szigorú diétát kellett tartanunk. A kedvük szerencsére kitűnő. :)
Zorával folyamatosan foglalkozunk, muszáj megtanulnia, hogy még bízhat az emberekben. Nagyon félénk, de látszik, hogy próbál nyitni felénk. Első körben megtanulunk játszani, mert fogalma sincs hogyan kell. Ebben Pitta nagy segítségünkre van. Zora folyamatosan a nyomában
lépked és tanul tőle. Szerencsére Pitta egy igazán bohókás, okos kölyökkutya, aki érzi, hogy most nagy szüksége van rá Zorának. :) Sokszor csak ülök és nézem őket hogyan kommunikálnak egymással, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lehetnek ilyen szívtelenek az emberek. :(Hogyan lehet magára hagyni ilyen csöppségeket? Ami a legcsodálatosabb egy állatban, hogy ő mindig bízik és ad még egy esélyt nekünk.)A szobatisztasággal még gondjaink vannak, de legalább a nagy dolgát már kint végzi el. ;) A baj az nála, hogy egyáltalán nem jelez, hogy pisilnie kell. Amire magától kell rájönnie, hogy szóljon, ha ki akar menni. Reméljük idővel ez is menni fog.
A héten gondoltam, hogy gyakoroljuk, hogy nem félünk a póráztól. Mivel az utcára még nem mehet, mert nincsen meg az összes oltása, így marad a kert. Udvarra ki, póráz elő. Zora ahogy észrevette, hogy mi van nálam lelapult és nem mozdult. Először hagytam, hogy megbarátkozzon vele, csak lógott a nyakában. Az arcára volt írva, hogy mit gondol. ;) Ezen sajnos át kellett esnie.
Kis idő elteltével rájött, hogy nem is olyan félelmetes ez a dolog itt a nyakamban. Akkor megfogtam és próbáltunk sétálni egyet. Nem igazán akart jönni, de azért pár lépést megtettünk. Mivel nem akartam elrémiszteni vele, ezért az ismerkedéssel együtt kb. 15 percet gyakoroltunk csak. Most már minden nap gyakorolni fogunk. :) (Csaplár-Elekes Orsolya írása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése